Kicsit délebbre aztán teljesen sík mezőket találunk. Ennek két része van, az egyik a Tavoliera ami egy nagyon jó termést (búzát) adó terület . Ez volt az egyik fontos tényező amiért a görögök jól érezték itt magukat, és cserébe átadták az akkoriban fejlett kultúrát és tudást . A másik része közvetlen a tenger mellett , egy kicsit mocsaras, és nem magasabb 0,5-1 m –nél a tengerszinttől mérve. Ezen a környéken óriási só lepárlók vannak, meghökkentő látvány a 30-40 méter magas só-hegy. A másik számunkra nagyon vonzó érdekesség , hogy itt találhatóak nagy számban vadon élő Flamingók .

Tovább a déli irányban dimbes-dombos terület re érkezünk. A maximális magasság 500 méter, de ez sem tűnik fel, mivel nincsenek hegyek, hegycsúcsok. Egyfajta fennsíkot kell elképzelni, ami bár tagolt ,de nincsenek nagy szintkülönbségek. Ez a terület , és az itt található városok nagyon különös hangulatot ébresztenek az emberben. Nem nevezhető szépnek, mégis valamiért megfog, nosztalgiát érzel utána. Nem csak mi éreztük így, ugyanis a terület az ősember óta folyamatosan lakott . Altamura sokaknak ismerős , de sok emléket találtak a 10-12 ezer évvel ezelőtt élt emberek től is. Az már egy későbbi témája a bemutatónak, hogy mindezt nagyon elhanyagolják a mai polgárok, illetve vezetőik. Rengeteg, igazából feltáratlan , nem dokumentált régészeti lelet van . Ezek közül a Római birodalomból származók még fiatalnak számítanak a dolmenek (3-5 ezer éves) és a menhirek (10-12 ezer éves) társaságában. …………………………………

Még délebbre található Salentó , ahol még egy választ találunk a miért-re . Itt találhatóak a világ legkorosabb , még termő Oliva fái. Nem ritka az 500 éves, de ezer évnél idősebbek is vannak. Azt mondják , hogy néhány a kétezer évet is megélte. Egy ilyet láttunk is…… Többször is elmentünk erre a környékre , egyszer épp virágzott egy sárga virágú növény a zöld fűben , és mindez a több száz éves Oliva fák körül. Az egyik része ennek a vidéknek különösen védett, minden fa kapott egy rendszámot , gyakorlatilag anyakönyvezve vannak . Azt tudni kell, hogy immár egész Olaszországban védettek az Olivak, és csak engedéllyel lehet kivágni. Akkor is, ha a privát kertedben van a ház körül.

Lassan elérkezünk a legdélebbi ponthoz, ahonnan már csak „ visszafelé” lehet menni. A csizma sarok sarka , ahol tényleg egyfajta világvége hangulat fog el. Nagyon hangulatos , kellemes városka egyébként Marina di Leuca. ………………..Összegzésül talán annyi, hogy egy viszonylag kicsi területen nagyon változatos, különleges, egyedi természeti csodákat lehet megismerni.

A földrajzi ismertetőt kövesse egy társadalmi, gazdasági jellegű.

A tartomány a szegényebb, elmaradottabb résznek számít Olaszországon belül. Nincsenek nagy gyárak, a nehézipar és gépipar is hiányzik. A kikötők, és az ezzel kapcsolatos kereskedelmi tevékenység természetesen élnek, de jelentősége nagyon lecsökkent az 1500-as 1600-as évekhez képest. Aranykora tán az 1200-1400-as években lehetett, köszönhető például a Keresztes hadjáratoknak is melyek itt hajóztak be a Szentföld felé menet.

Lényegében maradt, ami mindig is volt, egy mezőgazdaságból, halászatból élő, a hagyományokhoz erősen ragaszkodó falvak és kisvárosok közössége. Igazán nagyváros Bari, és esetleg még Brindisi, Foggia , Lecce számítható ide. Figyelemre méltóak a kisvárosok (10-50 ezer fő) amelyek minden szempontból kielégítik a kellemesen élhető jelzőt. Van egy teljesen városias központi része, ahol a boltok semmivel sem különböznek mondjuk Torino üzleteitől. Ugyanígy a bárok, éttermek, tényleg magas a színvonal. Ugyanakkor a miért-re ez még nem elég, legalábbis a mi értékítéletünk szerint nem. Ami nagyon-nagyon pozitív ezen a vidéken, az a multik hiánya. Vannak persze áruházláncok, több bolttal, de általában mind olasz tulajdonú (egyedül a SPAR erős itt) és nem hipermarket méretű. Ez sem egy nagy dolog persze, amitől a helyzet igazán széppé válik, az , hogy itt működnek, megélnek a kis boltok. Zöldséges, pékség, hentes, mindegyikben 4-6 ember dolgozik ,és általában a tulajdonos maga , illetve a családtagok. Ettől minden bolt különböző, egyéni lesz, mindenki megtalálja neki kedveset. Az emberek nagy része a saját kis üzletében dolgozik , más a hangulat mint ahol csupa motiválatlan alkalmazott van a pultnál. Következmény, hogy az emberek igényességét az élelmiszerek iránt nem tüntették el, a boltokban nem lehet eladni (ezért nincs is ) silány minőségű terméket. Ez a ragaszkodás a minőséghez és hagyományokhoz megélhetést biztosít a földművesnek, és a velük szoros és bizalmas együttműködésben kiteljesedő feldolgozóiparnak. Nagyon jó a híre az itteni zöldségnek, ezerféle konzervnek, oliva olajnak, tésztáknak, és a vörös boroknak, amelyek egy számomra új, csodálatos íz világot jelentenek. Az itt töltött hat hónap alatt jó alaposan kipróbáltuk mindezeket , ……és már érthető a : miért Puglia?

Befejezésül -kis paradoxon – ami mindennek az alapja . Mi lehet más, mint az itt élő emberek. Akik barátságosak,de nem tolakodóak , naivak, kicsit gyerekesek, jókedvűek , mindig ráérnek , sose indexelnek, de nem haragszanak ha te sem. Minden este összejönnek a város főterére, az 1 évestől a 99 évesig, és jól megvannak együtt. Ritka nagy dolog, ha az emberek inkább a szívük mint az elméjük parancsait követve élnek. Ezzel a mért-re kimerítő választ adtunk, és ezúton mindenkit invitálunk a web oldal megtekintésére !

Feldhoffer András

Feldhoffer Krisztina

Pont beszélgettem Andrea Perilli úrral, mikor jött egy telefonhívás. Arról akarták őt meggyőzni, hogy dolgozza fel a lehullott, és több napja a földön heverő bogyókat. (amiből idén sok van). Jó kis dél-olasz vita alakult ki, mert még úgy sem vállalta, hogy külön tartályba teszi a végén. Azért, mert egy ilyen játék után az összes berendezést ki kell pucolni (ebben a méretű üzemben ez egy egész nap) másképp elrontja az utána készítendő olajat. Nála 50-80 tonnás tartályokba fejtik a végterméket,  azt mondja elég 100 liter az ilyen lőréből és adhatja el fél áron a 80 tonnát. Ezért minden bejövő szállítmányt ő, vagy a fiai ellenőriznek.

A jó hír, hogy minden beszállító társunk garantálja a kifogástalan minőséget, és tudnak is adni egész évben. Tudni kell, hogy amikor ilyen kevés terem (északabbra még kevesebb) azonnal elvinnék frissen az összes az olajat a nagy észak-olasz gyártók. Illetve őket inkább keverő-kavaró mestereknek hívhatjuk. Erről majd később.

Nézzük sorra ki milyen módon juttat minket ehhez az értékes nedűhöz.

Perilli.

Terlizzi keleti részén van egy szupermodern, nagy teljesítményű üzeme. Ő a környékbeli gazdáktól vásárolja fel a nyersanyagot, de nem ad vissza olajat (mint itthon a pálinkafőzők pl.) mindet  saját maga értékesíti. Mivel a környék fő fajtája a Coratina , de van benne kisebb részben más fajta is, az olaj kellemesen karakteres, éppen keserű-éppen kicsit torokkaparó. A fő vevőköre az észak-olasz nagy márkák, akik ezzel az olajjal javítják a spanyol-török-görög-stb  intenzív ültetvényekről származó vékony-színtelen-szagtalan olajokat. Természetesen értékesít saját márkanévvel is. A nevét adja hozzá, szó szerint.

Annese.

Náluk egy kisebb teljesítményű feldolgozó-sor található. Nekik van saját ültetvényük, és csak annyit vesznek idegen gazdáktól amit saját palackozás és név  alatt el tudnak adni. Ők kicsit délebbre, Monopoli mellet vannak. Itt kevesebb a Coratina, vannak más „édesebb” fajták is. Az olaj kevésbé markáns, enyhébb, delicato. Sokan szeretik mert nem annyira keserű. Tőlük már drágábban jött a friss szállítmány.

Galantino 

Itt is változik a dolgok menete. Itt két feldolgozó sor van. Az egyik ami kisebb, szolgálja a BIO és a különféle fűszerezett olajok készítését. A másik egy óriási gépekből álló, és ebbe megy minden más. A nyersanyag fele saját ültetvényről való, a másik fele a környékbeli más termelőktől. Náluk többféle intenzitású blend található, és van  „monocultivar” egyfajta is. Hozzájuk nem könnyű bejutni, mielőtt valakitől bármit is átvesznek 2 évig figyelemmel kísérik hogyan műveli, gondozza  a fákat. Ellenőrzik a betakarítás , szállítást. Lényegében sok-sok éve ugyanazokkal működnek együtt, néha jön újabb beszállító. Ők is minden olajat megtartanak, és saját név alatt adják el.

Ciccolella

Náluk kicsit fordított a helyzet. Nincs saját feldolgozó üzemük, viszont az összes olaj a saját ültetvényről származik. Garantált a gyomirtó szer mentesség, a fák tökéletes karbantartása, metszése, esetleges locsolása. Ha vannak bogyók amelyek nem  tökéletesek, inkább eladják nyersen. Van egy közeli üzem, (Molfettaban) akivel jó a kapcsolatuk. Ez is egy modern, zárt rendszerű gépsor. Amikor az ő olívájuk van a soron, mindvégig ott van Giuseppe, vagy a húga és szigorúan ellenőriznek minden fázist. A kész olajat azonnal átviszik a saját bemutatótermükbe, ahol leszűrik, és úgy tárolják nagy acéltartályokban. Itt történik igény szerint a palackozás is. Három különböző intenzitású extra szűzet kínálnak, az Ogliarola és Coratina fajtákat házasítják.

Posta di Mezzo

Itt egy fiatal (kb 35)  nagyon lelkes, (de azért kicsit fárasztó néha) fiúról van szó. A családjuknak jól menő alkatrészgyártó üzemük van (Caterpillar meg hasonlóba mennek) és ő fejébe vette, hogy saját márkanév alatt ad el csúcsminőségű olajat. Jól bevásároltak kb 150 ha olívát, de több fekvésben, hogy jó keveréket adjanak. Kizárólag a saját embereikkel művelik, ők sem használnak vegyszeres gyomirtást, és minimális az egyéb permetezőszer is. Ők is egy bizalmi feldolgozóra bízzák az olajkinyerést. Egyenlőre nem tudtam kiszedni belőle mitől annyira íz gazdag, és kicsit mandulás az ő olaja. Ja, és nem szégyenlős amikor az árról van szó!

A következő levélben megismerkedünk minden üzem feldolgozó-gépsorával, és kísérletet teszek jól megértetni mi és miért történik.