Olíva szezon Pugliában 2016/2017

Ahogy mindig, most is sok új dolgot tanultam!  Eddig is tudtam, de egyre többször tapasztalom is, hogy amint nőnek az ismereteink egy témáról, arányosan jönnek az újabb kérdések, sosincs „teljes” tudásod………
Legyünk túl a rossz híren, miszerint jelentősen nőnek az extra szűz árai ebben a szezonban. Egyszerűen kevés termett, sok volt viszont az olívalégy. Sajnos 20-25 % áremelkedés biztosra vehető. A frissen szedett nyers olíva bogyó mázsáját 70-90 euróért vették át a feldolgozó üzemek. (vagyis kilója 0,8 euro átlagban) . Rossz a rosszban, hogy a hozam sem túl magas az idén, nem éri el a 20 %-ot sehol sem. Itt is melegszik a klíma, emiatt még novemberben is hoz új hajtásokat a fa, és nem a bogyóba/termésbe tárolja az energiát. Azt jelenti, hogy átlagosan 6 kg nyers bogyóból vonható ki 1 kg (kb 1,1 liter) olaj. Erre még jön az olajkinyerés költsége, palack és palackozás költsége .  Máris összejön 6,5-7 euro/liter bekerülési költség. Fontos hozzátenni, hogy még csak az úgynevezett alapolajról beszélünk. Ami lényegében a helyi gazdák által leadott vegyes alapanyagból készült. Na, erre gondoltam, amikor a bevezető sorokat írtam. Szóval, mivel az olíva olaj minősége 90%-ban az alapanyagtól függ (tömören: jó olajat csak hibátlan alapanyagból lehet készíteni, a készítés során csak elrontani lehet, javítani nem) itt minden az üzem gazdájától függ.

Pont beszélgettem Andrea Perilli úrral, mikor jött egy telefonhívás. Arról akarták őt meggyőzni, hogy dolgozza fel a lehullott, és több napja a földön heverő bogyókat. (amiből idén sok van). Jó kis dél-olasz vita alakult ki, mert még úgy sem vállalta, hogy külön tartályba teszi a végén. Azért, mert egy ilyen játék után az összes berendezést ki kell pucolni (ebben a méretű üzemben ez egy egész nap) másképp elrontja az utána készítendő olajat. Nála 50-80 tonnás tartályokba fejtik a végterméket,  azt mondja elég 100 liter az ilyen lőréből és adhatja el fél áron a 80 tonnát. Ezért minden bejövő szállítmányt ő, vagy a fiai ellenőriznek.

A jó hír, hogy minden beszállító társunk garantálja a kifogástalan minőséget, és tudnak is adni egész évben. Tudni kell, hogy amikor ilyen kevés terem (északabbra még kevesebb) azonnal elvinnék frissen az összes az olajat a nagy észak-olasz gyártók. Illetve őket inkább keverő-kavaró mestereknek hívhatjuk. Erről majd később.

Nézzük sorra ki milyen módon juttat minket ehhez az értékes nedűhöz.

Perilli.

Terlizzi keleti részén van egy szupermodern, nagy teljesítményű üzeme. Ő a környékbeli gazdáktól vásárolja fel a nyersanyagot, de nem ad vissza olajat (mint itthon a pálinkafőzők pl.) mindet  saját maga értékesíti. Mivel a környék fő fajtája a Coratina , de van benne kisebb részben más fajta is, az olaj kellemesen karakteres, éppen keserű-éppen kicsit torokkaparó. A fő vevőköre az észak-olasz nagy márkák, akik ezzel az olajjal javítják a spanyol-török-görög-stb  intenzív ültetvényekről származó vékony-színtelen-szagtalan olajokat. Természetesen értékesít saját márkanévvel is. A nevét adja hozzá, szó szerint.

Annese.

Náluk egy kisebb teljesítményű feldolgozó-sor található. Nekik van saját ültetvényük, és csak annyit vesznek idegen gazdáktól amit saját palackozás és név  alatt el tudnak adni. Ők kicsit délebbre, Monopoli mellet vannak. Itt kevesebb a Coratina, vannak más „édesebb” fajták is. Az olaj kevésbé markáns, enyhébb, delicato. Sokan szeretik mert nem annyira keserű. Tőlük már drágábban jött a friss szállítmány.

Galantino 

Itt is változik a dolgok menete. Itt két feldolgozó sor van. Az egyik ami kisebb, szolgálja a BIO és a különféle fűszerezett olajok készítését. A másik egy óriási gépekből álló, és ebbe megy minden más. A nyersanyag fele saját ültetvényről való, a másik fele a környékbeli más termelőktől. Náluk többféle intenzitású blend található, és van  „monocultivar” egyfajta is. Hozzájuk nem könnyű bejutni, mielőtt valakitől bármit is átvesznek 2 évig figyelemmel kísérik hogyan műveli, gondozza  a fákat. Ellenőrzik a betakarítás , szállítást. Lényegében sok-sok éve ugyanazokkal működnek együtt, néha jön újabb beszállító. Ők is minden olajat megtartanak, és saját név alatt adják el.

Ciccolella

Náluk kicsit fordított a helyzet. Nincs saját feldolgozó üzemük, viszont az összes olaj a saját ültetvényről származik. Garantált a gyomirtó szer mentesség, a fák tökéletes karbantartása, metszése, esetleges locsolása. Ha vannak bogyók amelyek nem  tökéletesek, inkább eladják nyersen. Van egy közeli üzem, (Molfettaban) akivel jó a kapcsolatuk. Ez is egy modern, zárt rendszerű gépsor. Amikor az ő olívájuk van a soron, mindvégig ott van Giuseppe, vagy a húga és szigorúan ellenőriznek minden fázist. A kész olajat azonnal átviszik a saját bemutatótermükbe, ahol leszűrik, és úgy tárolják nagy acéltartályokban. Itt történik igény szerint a palackozás is. Három különböző intenzitású extra szűzet kínálnak, az Ogliarola és Coratina fajtákat házasítják.

Posta di Mezzo

Itt egy fiatal (kb 35)  nagyon lelkes, (de azért kicsit fárasztó néha) fiúról van szó. A családjuknak jól menő alkatrészgyártó üzemük van (Caterpillar meg hasonlóba mennek) és ő fejébe vette, hogy saját márkanév alatt ad el csúcsminőségű olajat. Jól bevásároltak kb 150 ha olívát, de több fekvésben, hogy jó keveréket adjanak. Kizárólag a saját embereikkel művelik, ők sem használnak vegyszeres gyomirtást, és minimális az egyéb permetezőszer is. Ők is egy bizalmi feldolgozóra bízzák az olajkinyerést. Egyenlőre nem tudtam kiszedni belőle mitől annyira íz gazdag, és kicsit mandulás az ő olaja. Ja, és nem szégyenlős amikor az árról van szó!

A következő levélben megismerkedünk minden üzem feldolgozó-gépsorával, és kísérletet teszek jól megértetni mi és miért történik.

Share this post