Pugliáról

Puglia tartomány Dél-Olaszország Adriai tengerpartján található , és gyakorlatilag a csizma sarkantyúja és sarka közötti terület. A magashegységeken, és a nagy kiterjedésű erdőkön kívül mindenféle geológiai –földrajzi terület megtalálható . Tenger és tengerpart az van bőven, nincs olyan helység, ami távolabb lenne 60 km-nél a tengertől. Ami a partokat illeti, abból is van választék, a teljesen sima homokos (mint Maldív szigetek említik) a kavicsos , és a sziklás mind megtalálható nem túl nagy távolságra egymástól . Itt, vagyis a tengernél elérkeztünk az első válaszra a miért-re . Ugyanis ami nekünk Magyarországon nagyon hiányzik, az a tenger . Tehát Puglia, mert tenger part, amely tiszta , változatos és mert nagyrészt érintetlen . Ezenkívül érdekes, és különleges a többi földrajzi tájegység is. Északról indulva a Gargano (a csizma sarkantyúja) lényegében egy középhegység ami egy félszigeten található . Nagyszerű élmény a nagy melegben felmenni a hűs erdőkbe majd leereszkedni és beugrani a tengerbe. Mintha a Mátrai kirándulást egy tengerparti esti piknikkel zárnánk. Ezen a részen van talán a legjobban kiépítve az infrastruktúra, és egyedül itt van Puglia-ban nagy tömeg július-augusztusban. Van sok homokos strand, de itt található a Baia di Zagara nevű part is, ami megérdemli az egzotikus jelzőt .

Kicsit délebbre aztán teljesen sík mezőket találunk. Ennek két része van, az egyik a Tavoliera ami egy nagyon jó termést (búzát) adó terület . Ez volt az egyik fontos tényező amiért a görögök jól érezték itt magukat, és cserébe átadták az akkoriban fejlett kultúrát és tudást . A másik része közvetlen a tenger mellett , egy kicsit mocsaras, és nem magasabb 0,5-1 m –nél a tengerszinttől mérve. Ezen a környéken óriási só lepárlók vannak, meghökkentő látvány a 30-40 méter magas só-hegy. A másik számunkra nagyon vonzó érdekesség , hogy itt találhatóak nagy számban vadon élő Flamingók .

Tovább a déli irányban dimbes-dombos terület re érkezünk. A maximális magasság 500 méter, de ez sem tűnik fel, mivel nincsenek hegyek, hegycsúcsok. Egyfajta fennsíkot kell elképzelni, ami bár tagolt ,de nincsenek nagy szintkülönbségek. Ez a terület , és az itt található városok nagyon különös hangulatot ébresztenek az emberben. Nem nevezhető szépnek, mégis valamiért megfog, nosztalgiát érzel utána. Nem csak mi éreztük így, ugyanis a terület az ősember óta folyamatosan lakott . Altamura sokaknak ismerős , de sok emléket találtak a 10-12 ezer évvel ezelőtt élt emberek től is. Az már egy későbbi témája a bemutatónak, hogy mindezt nagyon elhanyagolják a mai polgárok, illetve vezetőik. Rengeteg, igazából feltáratlan , nem dokumentált régészeti lelet van . Ezek közül a Római birodalomból származók még fiatalnak számítanak a dolmenek (3-5 ezer éves) és a menhirek (10-12 ezer éves) társaságában. …………………………………

Még délebbre található Salentó , ahol még egy választ találunk a miért-re . Itt találhatóak a világ legkorosabb , még termő Oliva fái. Nem ritka az 500 éves, de ezer évnél idősebbek is vannak. Azt mondják , hogy néhány a kétezer évet is megélte. Egy ilyet láttunk is…… Többször is elmentünk erre a környékre , egyszer épp virágzott egy sárga virágú növény a zöld fűben , és mindez a több száz éves Oliva fák körül. Az egyik része ennek a vidéknek különösen védett, minden fa kapott egy rendszámot , gyakorlatilag anyakönyvezve vannak . Azt tudni kell, hogy immár egész Olaszországban védettek az Olivak, és csak engedéllyel lehet kivágni. Akkor is, ha a privát kertedben van a ház körül.

Lassan elérkezünk a legdélebbi ponthoz, ahonnan már csak „ visszafelé” lehet menni. A csizma sarok sarka , ahol tényleg egyfajta világvége hangulat fog el. Nagyon hangulatos , kellemes városka egyébként Marina di Leuca. ………………..Összegzésül talán annyi, hogy egy viszonylag kicsi területen nagyon változatos, különleges, egyedi természeti csodákat lehet megismerni.

A földrajzi ismertetőt kövesse egy társadalmi, gazdasági jellegű.

A tartomány a szegényebb, elmaradottabb résznek számít Olaszországon belül. Nincsenek nagy gyárak, a nehézipar és gépipar is hiányzik. A kikötők, és az ezzel kapcsolatos kereskedelmi tevékenység természetesen élnek, de jelentősége nagyon lecsökkent az 1500-as 1600-as évekhez képest. Aranykora tán az 1200-1400-as években lehetett, köszönhető például a Keresztes hadjáratoknak is melyek itt hajóztak be a Szentföld felé menet.

Lényegében maradt, ami mindig is volt, egy mezőgazdaságból, halászatból élő, a hagyományokhoz erősen ragaszkodó falvak és kisvárosok közössége. Igazán nagyváros Bari, és esetleg még Brindisi, Foggia , Lecce számítható ide. Figyelemre méltóak a kisvárosok (10-50 ezer fő) amelyek minden szempontból kielégítik a kellemesen élhető jelzőt. Van egy teljesen városias központi része, ahol a boltok semmivel sem különböznek mondjuk Torino üzleteitől. Ugyanígy a bárok, éttermek, tényleg magas a színvonal. Ugyanakkor a miért-re ez még nem elég, legalábbis a mi értékítéletünk szerint nem. Ami nagyon-nagyon pozitív ezen a vidéken, az a multik hiánya. Vannak persze áruházláncok, több bolttal, de általában mind olasz tulajdonú (egyedül a SPAR erős itt) és nem hipermarket méretű. Ez sem egy nagy dolog persze, amitől a helyzet igazán széppé válik, az , hogy itt működnek, megélnek a kis boltok. Zöldséges, pékség, hentes, mindegyikben 4-6 ember dolgozik ,és általában a tulajdonos maga , illetve a családtagok. Ettől minden bolt különböző, egyéni lesz, mindenki megtalálja neki kedveset. Az emberek nagy része a saját kis üzletében dolgozik , más a hangulat mint ahol csupa motiválatlan alkalmazott van a pultnál. Következmény, hogy az emberek igényességét az élelmiszerek iránt nem tüntették el, a boltokban nem lehet eladni (ezért nincs is ) silány minőségű terméket. Ez a ragaszkodás a minőséghez és hagyományokhoz megélhetést biztosít a földművesnek, és a velük szoros és bizalmas együttműködésben kiteljesedő feldolgozóiparnak. Nagyon jó a híre az itteni zöldségnek, ezerféle konzervnek, oliva olajnak, tésztáknak, és a vörös boroknak, amelyek egy számomra új, csodálatos íz világot jelentenek. Az itt töltött hat hónap alatt jó alaposan kipróbáltuk mindezeket , ……és már érthető a : miért Puglia?

Befejezésül -kis paradoxon – ami mindennek az alapja . Mi lehet más, mint az itt élő emberek. Akik barátságosak,de nem tolakodóak , naivak, kicsit gyerekesek, jókedvűek , mindig ráérnek , sose indexelnek, de nem haragszanak ha te sem. Minden este összejönnek a város főterére, az 1 évestől a 99 évesig, és jól megvannak együtt. Ritka nagy dolog, ha az emberek inkább a szívük mint az elméjük parancsait követve élnek. Ezzel a mért-re kimerítő választ adtunk, és ezúton mindenkit invitálunk a web oldal megtekintésére !

Feldhoffer András

Feldhoffer Krisztina

Share this post